C. Kormánypolitika
a) A kialakult szokások szerint Magyarország első embere a köztársaság elnöke. Ezzel szemben a hatalom gyakorlását jellemző forma a parlamentáris demokrácia, melynek keretei között a köztársaság elnökét a parlament választja, és a parlamentnek van alárendelve. Hatásköre erősen korlátozott, szerepe nagyrészt protokolláris. A valóságban a végrehajtó hatalom legfőbb irányítója a miniszterelnök. Kinevezésének folyamatában élesen elkülönül a jelölt állítás és a jelölés, megválasztás. A jelölt állítás az általános választások előkészítő időszakában történik. A választáson induló pártok már a kampányidőszak előtt megnevezik miniszterelnök-jelöltjüket, és őt teszik választási kampányuk központi szereplőjévé. Ezzel, ha nem is direkt módon, de a pártlistás szavazás érdemben egy személyre irányul, mintha a miniszterelnök választása közvetlen volna. Ha a győztes párt parlamenti többséggel rendelkezik, vagy képes olyan koalíciót létrehozni, amely biztosítja a többséget, akkor a folyamat többi része formális, a győztes párt miniszterelnök jelöltjét a köztársaság elnöke jelöli, és a parlament megválasztja. Elvben a köztársasági elnök mást is jelölhet, de aki mögött nincs parlamenti többség, az nyilván nem kapja meg a szavazatoknak a kinevezéséhez szükséges mennyiségét.
A miniszterelnök-jelölt jellemzően a párt legnagyobb befolyással bíró, leggyakrabban első embere, elnöke. Néhány esetben ez nem így van, de ennek következménye a konfliktusoktól terhelt, alacsony színvonalú kormányzati teljesítmény, a hatalmi bizonytalanság, a bizalmi válság, a kormány megbuktatása. Erre az elmúlt időszakban Magyarországon is volt példa.
Abból kiindulva, hogy a stabil kormányzás biztosításához elengedhetetlenül szükséges a kormányzó párt parlamenti többsége, az egyensúly biztosításának érdekében a köztársasági elnök befolyását kell erősíteni. Az, hogy a köztársaság elnökét a miniszterelnök befolyása alatt álló parlament választja, ugyanakkor a miniszterelnököt a köztársasági elnök jelöli, finoman szólva is aggályokat vethet fel.
A köztársasági elnök személyét, és intézményét, valamint a helyi és magasabb szintű önkormányzatok vezetőit, testületeit a néphatalmi ág képviselőinek kell tekinteni és közvetlen választás útján kell kinevezni.
A parlamenti képviselők szerepét, a miniszterelnök és a kormány tagjainak tevékenységét, a szakmai, politikai ághoz kell sorolni és megválasztásuk, kinevezésük gyakorlatát az eddigiek szerint kell folytatni. Ugyanakkor a rendszer stabilitását, kiegyensúlyozottságát növeli, ha a két hatalmi ág nem szinkronban, hanem egymástól eltolva működik. Ezért olyan választási rendszert kell kialakítani, melyben a néphatalmi ág képviselőit öt évre, a szakmai, politikai ág képviselőit négy évre választják. Mindemellett kívánatos az is, hogy fontos állami, kormányzati szervezet irányítójának határozott idejű kinevezése az 5 évet ne haladhassa meg, de megbízatása legalább egyszer meghosszabbítható legyen.
Ez a stratégiai módosítás alapvetően érinti az ország irányításának rendszerét, ezért az átalakításnak hosszabb időre elnyújtva, több cikluson át, a folyamatosság biztosítása mellett kell megtörténnie.
b) Ha a kormányfő pozíciója erős, akkor informális hatáskörét nem csak a kormányszervekre, hanem pártjára, és annak többsége révén az egész parlamentre képes kiterjeszteni. Ezt gyengíti, ha a szóban forgó többséget koalíció biztosítja, de ha a kormányzó párt kétharmadot meghaladó többséggel rendelkezik, a miniszterelnök kezében gyakorlatilag abszolutikus hatalom összpontosul. Ilyen esetben rendkívül sok függ egyrészt a hatalmat gyakorló miniszterelnök személyes képességeitől, másrészt a folyamatok nemzetközi megítélésétől. Magyarország méretét, gazdasági, politikai jelentőségét, valamint földrajzi elhelyezkedését tekintve ez utóbbi a meghatározó, a jelentős európai hatalmak szokatlan és vitatható eszközök alkalmazása árán is megvédik érdekeiket, hegemóniájukat.
Az ország irányításának stabilitásához és biztonságához szükséges hatalmat a kormány és a kormányfő számára biztosítani kell, de ez nem lehet korlátlan. A szakmai, politikai irányító rendszer működése alapvetően ettől az egy ponttól eltekintve megfelel a XXI. századi modern társadalom követelményeinek, a szükséges korlátokat pedig a néphatalmi ág keretei között felépíthető Önkormányzatok Szövetségének Országos Tanácsa (ÖSZOT) biztosíthatja vétójog útján, megfelelően kialakított folyamatok mellett. Ezzel gyakorlatilag megvalósul egyfajta kétszintű parlament, amelynek igénye régen megfogalmazódott, de körvonalai korábban nem tudtak kibontakozni.
c) Az erős kormányzati pozíció hasznos az ország irányítása szempontjából, de alapvetően korlátozhatja a parlamenti ellenzék működését, mozgásterét. Minden ciklusváltás állandó problémája az új többségnek az új ellenzékhez, a korábbi hatalomhoz való viszonya. A kormányváltás időszakában visszatérő retorikai elem az ellenzékkel való együttműködés, a másik oldalon pedig a konstruktív ellenzékiség. A gyakorlatban rendszerint egyik sem valósul meg, a kormányoldal politikai célja az ellenzék lejáratása, az ellenzéké pedig a kormányzati munka akadályozása, ellehetetlenítése. A felelőtlen ellenzéki magatartás jelentős károkat okoz az országnak, mint ahogy az ellenzék javaslatainak politikai okból történő lesöprése is növeli az ország elmaradt hasznából származó veszteségeket.
Az ország érdekei ellen ható, politikai szándékú, öncélú akciók elé akadályokat kell állítani. Lehetővé kell tenni a bizonyíthatóan hátrányt okozó parlamenti magatartás szankcionálását, mindkét oldalon. Intézményes garanciákat kell beépíteni arra, hogy az ellenzék megvalósíthassa hasznos elképzeléseit. Olyan folyamatokat kell kialakítani, amelyben megfelelő korlátok mellett érdemben tudnak együttműködni a színeiket képviselő önkormányzatokkal, és hatást gyakorolhatnak a társadalom működésére anélkül, hogy korlátoznák a kormányzó pártot az ország vezetésében.
d) Ha a mindenkori kormány hatalma nem kontrollálható megfelelő mértékben, megnő a közélet tisztaságát veszélyeztető cselekmények lehetőségének veszélye. Magyarország e szempontból nincs jó helyzetben, a nemzetközi rangsorban a 40. és az 50. helyezés között található, sajnos közelebb az 50.-hez. Nem csak a korrupcióval, a hivatali hatalommal való visszaéléssel kell szembenézni, hanem az is tarthatatlan, hogy hatalomváltás esetén a szakmaisággal szemben a politikai hűség kerül előtérbe. Az új hatalom képviselői az előző kurzus szakembereit azok szakmai képességeire való tekintet nélkül, politikai szempontok alapján lecserélik, komplett államigazgatási intézményeket, kormányhivatalokat szüntetnek meg, és újakat hoznak létre szakmai szempontokkal nem indokolható módon, kizárólag a káderpolitikának alárendelve. Ennek megfékezésére a parlament és a jelenlegi közjogi rendszer alkalmatlan.
A mindennapi gyakorlatban jelentős változásokra van szükség. Előtérbe kell helyezni a kinevezéseknél a szakmai alkalmasságot. Az állami közhatalommal való visszaélés súlyos bűncselekménynek számítson. Erősíti a személyi felelősség súlyát, ha a testületi döntésekért az előterjesztő lesz felelős, a kinevezésekért pedig az ajánló, stb. Lényeges elveket kell kidolgozni a felelősség elháríthatóságának megakadályozására. Meg kell különböztetni a politikai, a büntetőjogi és az anyagi felelősséget, és ki kell dolgozni a szankciók rendszerét. Sem az alkalmatlanság, sem a bűnös szándék nem maradhat következmények nélkül.
A korrupcióban érintett elkövető, vagy elkövetők feletteseit legalábbis politikai felelősség terheli, mivel feladataik közé tartozik az ilyen cselekmények észlelése, megakadályozása is. A politikai felelősség megállapítását pedig lemondásnak, menesztésnek kell követnie.
A közélet tisztaságának védelme akkor a leghatékonyabb, ha az ellene elkövethető cselekmények lehetőségét sikerül minél nagyobb mértékben kizárni.
Mivel a stabil kormányzás feltétele a kormányoldal parlamenti többsége, ezért a kormány tevékenységének kontrollját a parlamenten kívül kell megvalósítani. Ez alátámasztja a néphatalmi ág létrehozásának szükségességét, és egyben azt is körvonalazza, hogy a néphatalmi ág legfelsőbb testületeinek milyen feladatokat kell ellátnia, milyen hatáskörrel, jogosultsággal kell rendelkeznie.
e) Az önkormányzatokra vetített politikai besorolás jelentős mértékben befolyásolja a települések és a kormány viszonyát. A polgármester, illetve a képviselő testület többségének politikai beállítottsága egyes esetekben megengedhetetlen hátrányt jelent a helyi lakosság számára. A közélet szintjén jelentkező diszkrimináció nem csak etikátlan, hanem társadalmi feszültségeket gerjeszt, rombolja a demokráciát és Magyarország nemzetközi megítélését.
A kormány és a települések viszonyában a politikai hovatartozás nem játszhat szerepet. Olyan jogi környezetet kell biztosítani, amely képes arra, hogy szigorúan szabályozott folyamatok, és jól megtervezett algoritmusok segítségével biztosítsa minden település számára az esélyegyenlőséget, kizárja a hátrányos megkülönböztetés lehetőségét. A jól felépített önkormányzati rendszer, és a hierarchikus népképviseleti struktúra képes biztosítani a mindenkori kormány és a települések harmonikus együttműködését, politikai hovatartozástól, konfliktusoktól mentesen.
f) A kormány terveit és elképzeléseit köteles előzetesen a parlament és a lakosság tudomására hozni, valamint tevékenységének eredményeiről tájékoztatást nyújtani. Ez a kormányprogram elkészítésével és elfogadásával kezdődik, és a végrehajtás során az érintett politikai és társadalmi szervezetek bevonásával, széleskörű egyeztetéssel kellene, hogy folytatódjon. Egyes nemzetközi egyezményeket érintő esetekben a kormányzati szándék, vagy tevékenység megítélésében külföldi szervezet is illetékes lehet. A mindennapi gyakorlatban azonban a kormány és az érintett szervezetek, rétegek között a kapcsolat ki van szolgáltatva a kormány szándékának, politikai céljainak. Nem ritka az érintettekkel szemben tanúsított inkorrekt magatartás, ilyen a politikai szereplők, közvélemény szándékos megtévesztése, visszaélés a politikai, államigazgatási, közigazgatási hatalommal, a személyi felelősség leplezése kollektív döntési mechanizmusok alkalmazásával, stb.
Olyan politikai, etikai normagyűjteményre van szükség, amely alkalmas arra, hogy megsértőivel szemben szankciók alkalmazására kerüljön sor. A politikai etikai normagyűjtemény nem csak a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, arra is alkalmas lehet, hogy az etikátlan ellenzéki magatartást szankcionálja. A csökkenő parlamenti létszám jó kiindulási alap, az új választási törvénynek csak azokat az elemeit kell módosítani, amelyek aránytalanságokat eredményeznek a népképviselet maradéktalan érvényesülése szempontjából.
Olyan folyamatokat kell kialakítani a parlamentben, amelyek következményekkel fenyegetik a parlamenti munkát akadályozó, az ország érdekeit sértő szándékot, fellépést, cselekményt, történjen az kormányoldalról, vagy ellenzéki indíttatásból.
Ha a kormányoldali többséggel szemben, kiemelten fontos kérdésben felmerül a többséggel való visszaélés gyanúja, az ellenzéknek legyen lehetősége a néphatalmi ág megfelelő fórumához fordulni, mely indokolt esetben élhet vétójogával.
g) A kormány a döntési szintek kialakítása során gyakran elsőbbséget biztosít a hatalom központosítására irányuló törekvéseinek, politikai érdekeinek, vagy a kormányzó párton belüli meghatározó személyek, csoportok céljainak. Ez megbontja az irányító folyamatok és az irányítást biztosító szerkezeti felépítés egyensúlyát, működési zavarokat okoz, csökkenti a kormányzás hatékonyságát és stabilitását. Ha a döntéshozók nem ismerik a valós folyamatokat, fennáll annak a veszélye, hogy döntéseik a kívánt célt nem érik el, szinte azonnal korrekcióra szorulnak, amelyek nincsenek összefüggésben a más területeken meghozott döntésekkel, ezért azokat hozzájuk kell igazítani, amelyek újabb kiigazításokat generálnak. Így a kormányzás ötlethalmazzá, tervezhetetlenné és kezelhetetlenné válik, a minimálisan elfogadható szint is csak aránytalan áldozatok árán, vagy még úgy sem biztosítható. Nő a társadalmi elégedetlenség, csökken a külföld bizalma, romlik az ország finanszírozhatósága.
Felül kell vizsgálni, és szükség szerint helyre kell állítani a döntés folyamatainak és struktúrájának egymáshoz való viszonyát. A döntések azon a szinten szülessenek, amelyeken hatásukat kifejtik, és a döntéshozatalban azok vegyenek részt, akik életére, munkájára a döntés eredménye hatást gyakorol.
h) A kormány működésének költségeit alapvetően befolyásolja a kormánytisztviselők, köztisztviselők és közalkalmazottak száma. Nincsenek objektív adatok a helyes arányok kialakításához, ezért ez egy különösen reflektált és sérülékeny terület. Szerepe van egy kormány hatalom gyakorló és megtartó képességében, ugyanakkor kiszolgáltatott az ország gazdasági állapotával szemben. Magyarországon az utóbbi - sajnos hosszabb - időszakban az volt jellemző, hogy a közszféra a gazdasági állapot folyamatos romlásával együtt járó megszorítások elsődleges célterülete volt, az állami alkalmazottak létszáma egyre csökkent, ezzel együtt romlott a nagy ellátórendszerek működése, amely ma már a minimálisan elfogadható szintet sem, vagy alig teljesíti.
A közszférában dolgozók létszámát a nagy ellátórendszerekben foglalkoztatottak száma befolyásolja a legnagyobb mértékben. Ezek reformja elkerülhetetlen, működésüket úgy kell kialakítani, hogy racionális gazdálkodásban legyenek érdekeltek, a munkaerő-gazdálkodás területén is. Ez esetben az állami alkalmazottak száma annyi lesz, amennyire szükség van, nem több, nem kevesebb. De fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az ellátórendszerekkel szemben támasztott társadalmi követelmények viszonylag gyorsan és viszonylag nagy mértékben képesek változni, ezért biztosítani kell a közszférában foglalkoztatott munkaerő mobilitását a közszférán belül, és azon kívül is. Ez is alátámasztja, hogy az állami felügyelet alatt működő teljes foglalkoztatottság bevezetése a világot jellemző társadalmi fejlődés által generált kényszer, amely elodázható, de el nem kerülhető.
http://gyorsposta.blog.hu/2012/02/03/az_alternativ_kormany_programja_iii_fejezet
