2.       Az egészségügyi ellátórendszer szereplői

a)    A fekvőbeteg ellátás nagyságrendje, kapacitásai megfelelnek Magyarország szükségleteinek, de a területi eloszlás, a lefedettség egyenletessége nem kielégítő. Ugyanakkor az ellátás minősége, a felszereltség technikai- technológiai színvonala rendkívül nagy szórást mutat, összességében pedig jelentősen elmarad a kívánatostól. Ennek felszámolása egyrészt aránytalan terheket róna a költségvetésre, másrészt az ellátás színvonalát - a rendszer más, alapvető hibái miatt - jelentős ráfordításokkal sem lehetne érdemben javítani.

A fekvőbeteg ellátásban fennálló problémák túlnyomó többségét magába foglaló komplex megoldás szükséges, mely szerkezetátalakítás útján a piaci viszonyoknak megfelelő folyamatok érvényesülésével nyújt lehetőséget az alulfinanszírozottság, a technikai lemaradás felszámolása mellett például az orvoshiány és a kisegítő személyzet létszámhiányának kezelésére, az egészségügyi dolgozók bérének végleges rendezésére is.

b)   A kórházak fenntartását és fejlesztését nem csak a forráshiány akadályozta, hanem a tulajdonosi szerkezetből és a szakmai irányítási rendszerből adódó problémák is. A menedzsment érdekelt volt az intézmény fejlesztésében, de nem rendelkezett az ahhoz szükséges hatáskörrel és forrásokkal. A tulajdonos rendelkezett a hatáskörrel, de nem volt érdekelt, és nem voltak szabad forrásai. A szakmai irányító szervezetek ilyen beavatkozásra nem voltak jogosultak, nem rendelkeztek a szükséges pénzeszközökkel és saját intézményük fejlesztésében voltak érdekeltek.

A kórházak számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az elkövetkező időszakban érdekeltségüknek megfelelően maguk határozzák meg fejlesztésük fő irányait. A központilag meghatározott kötelezettségeik figyelembe vételével a helyi követelmények és a környezeti szempontok szerint dönthetnek minden tevékenységükhöz tartozó terület fejlesztéséről.

c)    Általános cél, hogy csökkenjen a fekvőbeteg ellátást igénylő, és növekedjen az ambuláns kezelés formájában biztosított gyógy ellátás. Ennek elérése adminisztratív eszközökkel nem lehet hatékony.

A közvetlen állami beavatkozás mértékét csökkenteni kell, így nagyobb szerephez jut a folyamatokon keresztül történő szabályozás. Olyan viszonyokat, körülményeket kell kialakítani, hogy az intézmények a magasabb rendű célok elérésében legyenek érdekeltek, ezért azonosuljanak az elvárásokkal.

d)   A szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek gyakorisága fokozottabb figyelmet, nagyobb kapacitást igényel és nagyobb terhelést jelent a velük foglalkozók számára. Rövidebb időszakban hasonló áldozatokat követel egy-egy járványszerű megbetegedés visszaszorítása. Ahogyan az egészségügyi ellátórendszer egészére jellemző, úgy a szakorvosi tevékenység során sem biztosítható a szakágazatok között a feladatok egyenletes elosztása, vagy az időbeni egyenletes terhelés.

A szabályzórendszer útján kell biztosítani egyes szakágazatok fokozott érdekeltségét és ki kell alakítani az egy-egy kritikus időszakra vonatkozó ösztönző rendszert. Hasonló módon érhető el és tartható fenn a tematikus programokban való részvétel és az elkötelezettség.

e)   Az egészségügyi alapellátás és járó beteg ellátás folyamatainak területén az új technikai eszközök és lehetőségek megjelenése összemosta a rendszerhatárokat, átfedések, ugyanakkor hiányok keletkeztek. Jelentősen eltér az egyes ellátó intézmények adottsága, felszereltsége, így a társintézményekkel való együttműködés szükségessége is. Nem tisztázott az intézmények között fennálló hatáskör és felelősség, nem megfelelően szabályozott az együttműködés tartalma, formája.

Az egészségügy egyes területein szükségessé vált a korábbi szakmai felosztás felülvizsgálata. Újra kell definiálni az általános ellátás és a szakellátás fogalmát, a mai követelményeknek megfelelően ki kell alakítani az új határokat és biztosítani kell a zavartalan működés lehetőségét.

f)     Az egységes egészségügyi ellátórendszer bomlásának folyamatában a fogászati ellátás részleges leválása volt az első esemény, ami ellentmondásokhoz vezetett. Ma ez a profil mutatja a piaci működés legtöbb sajátosságát. Ennek köszönhetően magas színvonala megmaradt, nem mozgott együtt az egészségügy más ágazatainak színvonalával. Mégis, Európában a legolcsóbbak közé tartozik, kapacitásainak jelentős hányadát külföldiek veszik igénybe. A magyar lakosság átlaga számára azonban a fogászati ellátás nehezen hozzáférhető, nehezen megfizethető.

A fogászati ellátás költségeinek fedezetét részben vagy egészben újra be kell vonni az egészségbiztosítás hatáskörébe. Olyan rendszert kell kialakítani, mely a jelenlegi folyamatok előnyeit megtartva mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt bővíti a hazai ellátás színvonalát.

g)    A mentés és betegszállítás alapvető problémája a forráshiány, mely olyan mértékű, hogy a jelenlegi rendszer keretei között nem kezelhető. A helyzetet súlyosbítja, hogy az ágazat fokozatosan ki van téve a válság hatásainak, a forint-árfolyam alakulásának, az üzemanyag árak emelkedésének.

A mentés és betegszállítás területén is olyan rendszert kell kialakítani, melyben a szolgáltatást teljesítő fél határozza meg és érvényesíti költségeit, ugyanakkor a hatékony működésben érdekelt.

h)   Az általános és szakápoló személyzet tevékenységéhez a gyógyító munkában való részvétel mellett az ápolás és gondozás is hozzátartozik. Ennek a tevékenységnek a háttere nem kellőképpen tisztázott, megfelelő infrastruktúra nem áll rendelkezésre. A szakmában dolgozók egyre kevesebben vannak, terhelésük folyamatosan nő, miközben jövedelmük elfogadhatatlanul alacsony.

Az elkövetkező időszakban jelentős mértékben javítani kell az ápoló-gondozó tevékenység körülményeit, fokozott tekintettel annak intézményes hátterére. Az otthoni ápolást, gondozást megfelelő szintre kell hozni, és hozzá kell kapcsolni a részben vagy egészben a társadalombiztosítás keretei között finanszírozott szolgáltatásokhoz.

i)      A védőnői hálózat ma már nem képes feladatainak elégséges szintű ellátására. A jelenlegi létszám mellett a teljes lefedettség, így az elégséges ellátás sem biztosítható. Mint az egészségügy minden területén itt is tapasztalható az alulfinanszírozottság, és a kirívóan alacsony bérszínvonal.

Alapvető feladat a védőnői hálózat rendbetétele. Első lépésben az elégséges működés biztosítására, második lépésben a korábbi hatékonyság visszaállítása van szükség. Ennek legfőbb feltétele a védőnők anyagi és erkölcsi elismerése, mely tovább már nem halasztható.

j)     A lakosság elszegényedésével együtt jár, hogy újra megjelennek korábban már felszámoltnak hitt betegségek. Emellett az egészségügyben alkalmazott új módszerek és eljárások sokkal több lehetőséget nyújtanak a korai felismerésre, a gyógyítás időben történő megkezdésére vagy az egészségügyi kockázatok csökkentésére. Számottevő mértékben megnövekedett a szűrővizsgálatok jelentősége.

A szűrővizsgálatok hatékonyságának növelése érdekében e területen fokozott fejlesztésekre, további forrásokra volna szükség. Figyelembe kell venni, hogy a válságkezelés időszakában erre nincs lehetőség, ezért olyan finanszírozási rendszert kell kialakítani, amely a szakterületen belül nyújt lehetőséget fejlesztési alapok elkülönítésére és azok felhasználására.

k)    A szakmai irányító rendszer részeként az ÁNTSZ működésére is hatott az ágazat egészére jellemző bomlási folyamat, hátterének, infrastruktúrájának leépülése. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy működési területének, hatáskörének csökkentése súlyos következményekkel járt. A pénzhiány nem oldható meg a feladatok és a hatáskör csökkentésével, mert ez az alrendszer egészének működését veszélyezteti.

A következő időszakban nő az ÁNTSZ szerepe elsősorban a szűrővizsgálatok körének szélesítése, eredményességének javítása területén, a megelőző tevékenység fejlesztésében, és felügyeleti, hatósági jogköreinek gyakorlásában. Emellett sor kerül szakmai és gazdálkodási struktúrájának olyan átalakítására is, mely alkalmasabbá teszi a piacgazdasági környezetben való hatékonyabb működésre, önálló gazdálkodásra.

l)      A Magyarországon tevékenykedő nemzetközi kereskedelmi láncok a lakosság élelmiszer ellátásának feladatát is átvették. Az ország jelenleg mezőgazdasági termékekből sem önellátó, az élelmiszerek jelentős része külföldi eredetű. A konkrétan tapasztalható minőségromlás mellett egyre növekszik a behozott termékekkel összefüggő élelmiszerbiztonsági kockázat. Alapvető feladat ennek csökkentése.

Piaci viszonyoknak megfelelő környezetbe kerülnek az élelmiszer biztonsági és állategészségügyi tevékenységet ellátó, vagy felügyelő szervezetek is. Tényleges költségeik elszámolása és térítése, munkájuk anyagi elismerése a jelenlegi keretek között nem oldható meg, működésük folyamatait és szerkezetét alapjaitól kell átalakítani.

m) A gyógyszer-támogatási rendszerrel szemben kettős követelmény áll fenn. Egyrészt a rendszer nem lehet pazarló, másrészt nem lehet akadálya a gyógyító tevékenységnek. Az ágazat a jelenlegi állapota felemás, az ellátottak és a gyógyszertárak viszonya elégedettségen nyugvó megfelelő kapcsolatot mutat, míg a lakossági értékesítő rendszer és a gyógyszer elosztók közötti viszony ellentmondásos. Ez az indokolatlan állami beavatkozásra, a túlszabályozottságra vezethető vissza.

A megoldást a kézi vezérlés, az ötletszerű központi szabályozás megszüntetése, átgondolt, stabil szabályzórendszer kialakítása jelenti, mely a szereplők érdekeltségének befolyásolásán alapul. Ennek megfelelően a gyógyszerforgalmazás adminisztratív korlátait meg kell szüntetni.

n)   A jelenlegi gyógyszer-támogatási rendszer alapvető szempontja a takarékosság, ami nem azonos a hatékonysággal. Olyan intézkedések vannak érvényben, melyek megnehezítik, esetenként meg is akadályozzák a kedvezőtlen szociális viszonyok között élő betegek számára a szükséges gyógyszerekhez való hozzáférést. Ez az egyébként is nehéz helyzetben lévő csoportok olyan közvetett hátrányos megkülönböztetése, mely egyes jogi normák, nemzetközi egyezmények maradéktalan betartásával kapcsolatos kérdéseket, kételyeket vethet fel.

A betegek szociális helyzete nem gátolhatja a gyógyszerekhez való hozzáférést. Olyan folyamatot kell létrehozni, mely a rászorultak számára az orvos által kiállított recept önkormányzatoknál történő felülbélyegzése útján biztosítja a gyógyszer ingyenes kiváltásának lehetőségét.

o)   Az orvosokkal, ápolókkal, gyógyszerészekkel szemben megfogalmazott elvárások és követelmények magas színvonalú teljesítményért járó szakmai megbecsülés mellett tovább már nem halasztható az egészségügyi dolgozók anyagi elismerése.

Az ágazatban a béreket a vállalkozások bérszintjének megfelelő szintre kell felhozni. De ez nem elég, azt is biztosítani kell, hogy a jövőben ezek a bérek együtt mozogjanak a piaci körülmények között foglalkoztatott munkavállalók bérszínvonalával. Tisztában kell lenni azzal, hogy ez sem a válságkezelésre tekintettel, sem annak figyelmen kívül hagyásával nem valósítható meg költségvetési forrásokból. Minden erre vonatkozó korábbi ígéret megalapozatlan volt, ennek megfelelően a jelenlegi rendszer keretei között teljesíthetetlen. Ezért megkerülhetetlen az egészségügyi ellátás működtetésének és finanszírozásának alapvető átalakítására, melynek részeként az átfogó bérrendezés is megvalósíthatóvá válik.

p)   Jelen körülmények között a hálapénz az egészségügyi ágazatnak a társadalom által kényszerűen elfogadott velejárója. Az ellene való küzdelem mindaddig felesleges, míg az érintett egészségügyi dolgozók jövedelme el nem éri a piaci szektorban alkalmazott hasonló végzettségű munkaerő bérszínvonalát.

Ezt követően a hálapénz adás gyakorlata morálisan szembe kerül a társadalom megítélésével, így várhatóan felszámolja önmagát, de ilyen körülmények között már indokolt és hatékony lehet a jogi szankciók alkalmazása is.

q)   A felsőfokú egészségügyi képzés kettős finanszírozásban részesül. Egészségügyi ellátó tevékenysége tekintetében az egészségbiztosítási alappal, oktatási és képzési tevékenységével összefüggésben pedig a felsőoktatást finanszírozó állami alrendszerrel áll kapcsolatban. Ennek köszönhetően az itt működő intézmények az egészségügyi ellátórendszer más területeinél jobb helyzetben vannak, mégis alapvető működési gondokkal küzdenek.

A problémák megoldása az oktatás és az egészségügy összehangolt átalakítását igényli. Egyidejűleg kell módosítani mindkét rendszer alapvető folyamatait, szerkezetét és szervezetét. Mindkét esetben az önálló gazdálkodás kialakítása és az érdekeltségi rendszer befolyásolása útján történő szabályozás növelése, az adminisztratív beavatkozás és a közvetlen kézi vezérlés visszaszorítása áll a módosítás középpontjában.

r)     Az ágazat minden területén jellemző a létszámhiány, ugyanakkor folyamatosan, és egyre nagyobb mértékben romlik a pálya megítélése, egyre nehezebb az utánpótlás biztosítása. Ennek már nincsenek elkülöníthető okai, az összes eddig felsorolt probléma szerepet játszik, így a helyzet csak generálisan kezelhető.

Az egészségügyi képzéssel összefüggő új feladatok akkor jelentkeznek, ha az általános állapotot javító intézkedések már éreztetik hatásukat. Ekkor következhet a megfelelő képzési profilok kialakítása mind a közép- és felsőszintű szakképzésben, mind az egyetemi, főiskolai oktatás kínálatában.

 http://gyorsposta.blog.hu/2012/02/03/az_alternativ_kormany_programja_vii_fejezet_b_3_pont