II.

Nemzeti stratégia.

(Az Alternatív Kormány politikai irányvonala.)

 

Egy kormány programja jellemzően egy ciklusra, általában négy-öt évre szól. Illeszkednie kell azonban egy hosszabb távú elképzeléshez, amely megszabja az ország fejlődésének irányát, ütemét, a nemzet távolabbi célkitűzéseit. A rendszerváltást követően ilyen dokumentum nem készült, egységes, konszenzuson alapuló irányvonal nem alakult ki. A hatalomra kerülő kormány rendszerint nem is tervezett olyan intézkedéseket, amelyek megvalósítása a kormányzati ciklus idejét meghaladta, ha mégis, akkor ezek befejezetlenek maradtak. Az elindított folyamatokat a következő, más politikai nézeteket képviselő hatalom semlegesítette, és mivel ez kölcsönös volt, kialakult a helyben járás. A problémákat az ország görgeti maga előtt, melyek elmélyülnek, halmozódnak.

A következő ciklusban halaszthatatlan feladatok sorozatát kell elvégezni úgy, hogy az intézkedések ne gyengítsék, hanem erősítsék egymás hatását. Ennek viszont az feltétele, hogy legyen rögzített Nemzeti Stratégia. Ebben a dokumentumban ki kell térni a gazdaság irányvonalának hosszú távú tervezésére, a társadalmi folyamatok várható alakulására és tudatos alakítására, valamint az ország működését több cikluson át befolyásoló, széles körben, több politikai oldalról támogatott kormánypolitika meghatározására.

Az irányelvek rögzítése e program elkészítésének is nélkülözhetetlen feltétele, a stratégia részletes kidolgozása pedig a következő időszak első és legfontosabb feladata.
 

A.      Gazdasági célkitűzések

 

a)    Az ország jelenlegi állapota kritikus. A régóta kezeletlen gazdasági problémák miatt a világgazdasági válság súlyos helyzetet teremtett, a válságkezelő intézkedések ellenére Magyarország közel került a fizetésképtelenséghez, az államcsődhöz. A gazdaságot 80% feletti államadósság, jelentős strukturális államháztartási hiány, magas munkanélküliség jellemzi. A társadalom megosztott, 3 milliónál többen élnek a szegénységi küszöb alatt. Az állami intézményrendszer működőképessége határán van, a nagy ellátórendszerek már nem képesek a társadalom számára elfogadható színvonalú szolgáltatást biztosítani.
Összességében: elkeseredett küzdelem zajlik a gazdasági összeomlás ellen, ugyanakkor egyre közelebbi és egyre reálisabb veszély a kormány és a társadalom válsága.  A helyzetet tovább rontja, hogy a problémák kezeléséhez szükséges erőforrások jelentős többsége külföldi tulajdonban, vagy külföldi üzemeltető hatáskörében, rendelkezésében van. Ezek a vállalkozók a gazdaság hazai szereplőivel szemben (így a mindenkori kormánnyal szemben is) ellenérdekeltek, mert természetes céljuk az érdekérvényesítő képességük növelése a versenytársak és az állam rovására.

A következő időszakban a kormánynak jelentős mértékben csökkentenie kell az államadósságot, három százalék alatt kell tartania a költségvetési hiányt, hatékonyan védekeznie kell a válsággal szemben, és eredményeket kell elérnie a szegénység ellen folytatott küzdelemben. Ez csak akkor lehetséges, ha képes lesz az ország gazdasági teljesítményét igen nagymértékben - hozzávetőlegesen a kétszeresére növelni. Ennek érdekében olyan strukturális változást kell végrehajtani, amely a versenyt az egyéni szereplők közötti szintről a közösségek közötti szintre emeli.

Magyarország jövője azon múlik, hogy sikerül-e a társadalom szerkezetének alapvető átalakítása úgy, hogy tagjai szolidáris és együttműködő közösségeket alkotva, ugyanakkor egymással versenyezve olyan gazdasági teljesítményt nyújtsanak, mely alkalmas az előttünk álló problémák kezelésére.

 

b)   A magyar gazdaság nagymértékben nyitott. Az export-import szerkezet viszont kedvezőtlen, a hazai termelés jelentős részét olyan alkatrészek és félkész termékek gyártása teszi ki, melyek felhasználásával külföldön készül el a végtermék, így a végső értékesítésből eredő haszon is külföldön keletkezik.
Ennél azonban sokkal súlyosabb következményekkel járhat, hogy a belső ellátás nagyobb része is külföldi eredetű, az ellátás biztonsága tehát függ a külföldi ellátórendszerektől, még olyan alapvető ágazatokban is, amelyekben egyébként Magyarország rendelkezne a szükséges kapacitásokkal. Az itthon előállított termékek feldolgozottsági foka jellemzően alacsony, tehát a hazai ellátásban és a feldolgozottsági fok javításában jelentős tartalékok vannak.

 

Jelentősen növelni kell a gazdaság teljesítő képességét. Ennek egyik forrása a munkanélküliség és a feketegazdaság felszámolása lehet a duális gazdasági modell bevezetésével, mely a piacgazdaság működése mellett biztosítja a teljes foglalkoztatottságot. A munkaerő tartalékok mozgósítása, a belső ellátásban való részvétel arányainak növelése és a feldolgozottsági fok javítása alkalmas lehet a kitűzött célok elérésére. A mezőgazdaságot stratégiai ágazatnak tekintve több célkitűzés is elérhető:

·         nagy számú vidéki lakosság foglalkoztatása megoldható, képessé válnak saját fenntartásukra és ellátásukra, miközben a költségvetés szempontjából befizetővé válnak;

·         gazdasági tevékenységükkel javítják a belső ellátásban való hazai részvétel arányait;

·         a termelés megteremti a feltételeket a feldolgozottsági szint emeléséhez új vállalkozások beindításához, meglévők fejlesztéséhez;

·         a szervezett mezőgazdasági tevékenység újraindíthatja a háztáji gazdálkodást, a ház körüli állattartást.

Az ebből eredő stratégiai feladat tehát az állami, önkormányzati szervezésben működő kollektív mezőgazdasági tevékenység elindítása és felügyelete országos méretekben.

 

c)    A foglalkoztatás szempontjából nem csak a képzetlen, gyakorlatlan munkaerő jelent problémát. Azzal is számolni kell, hogy a városokban, városias környezetben élő munkanélküliek képzettségének szerkezete nem kedvez az ország adottságaihoz jól illeszkedő, gazdaságosan fenntartható munkahelyek létrehozásának és működtetésének. Az elmúlt időszakban a magyar oktatási és szakképzési rendszer azokat a képzéseket részesítette előnyben, melyek műszaki eszközök és beruházások nélkül, tantermi környezetben is folytathatók. Ennek következménye, hogy a termelő ágazatok munkaerő utánpótlása megcsappant. Márpedig az ország gazdasági teljesítményének növelése elsősorban a termelő ágazatok teljesítményének növelése útján valósítható meg. Világosan látni kell, hogy Magyarország lehetőségei, gazdasági erőforrásai nem fognak alkalmazkodni a szakmai képzés összetételéhez, és a városi életmódhoz szokott munkaerő tartalék a mezőgazdaságban tömegesen nem foglalkoztatható.

 

Abból, hogy a vidéki lakosság foglalkoztatásának bővítésére a mezőgazdasági termelés keretében mutatkozik a legjobb lehetőség, következik a hozzátartozó iparágak fejlesztésének igénye. Ez érinti a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelőeszközök gyártását, valamint a feldolgozóipart és a csomagolóipart. Ezek a profilok, ha nem is válnak stratégiai ágazattá, fokozott figyelmet érdemelnek. Ebben a környezetben ugyanis biztosan létesíthetők gazdaságosan működtethető állami vagy önkormányzati üzemeltetésű munkahelyek, bár elsődleges cél a mezőgazdasági termeléshez kapcsolható vállalkozások számának növelése, kapacitásuk bővítése. A szükséges szakmai összetételt átképzések útján kell biztosítani, gondoskodva a jövőbeni képzés helyes arányairól.

Az ehhez tartozó stratégiai célkitűzés a mezőgazdasági termelés műszaki, technikai hátterének biztosítása, a feldolgozóipar és a csomagolóipar fejlesztése a teljes foglalkoztatottság eszközként történő felhasználásával. Ugyanakkor az is világos, hogy a Nemzeti Stratégia célkitűzéseivel összhangban szükség van a szakmai képzés összetételének, létszám-arányainak tervezésére.

Az új nemzeti stratégiában a kereskedelmi tevékenység szerepe is megnövekszik. A válság leküzdésének, az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésének, a szegénység felszámolásának csak az egyik bástyája a gazdasági teljesítmény jelentős növelése, a másik feltétele a termelés és fogyasztás növekvő különbözetének külföldön történő értékesítése. Arra lehet számítani, hogy ez utóbbi állítja nagyobb feladat elé az országot. Az értékesítési tevékenység során kell ugyanis szembesülnie a piacokért folytatott nemzetközi verseny feltételeivel, termelési lehetőségeinek korszerűtlenségével, műszaki színvonalának hiányosságaival. Ebből két dolog következik: az egyik, hogy arra a közel 3 millió munkaképes magyar dolgozóra kell támaszkodni, akik ma nem vesznek részt az ország legális gazdasági folyamataiban. Ez az erőforrás kiteszi a háromnegyedét mindannak, amivel számolni lehet. A maradék, bár sokkal kisebb nagyságrendű, de nem elhanyagolható, a magyar szellemi kapacitás. Jelenleg a szellemi kapacitás nemzetgazdasági hasznosításának szervezettsége nagyon alacsony. A működő szellemi tőke szinte kizárólag külföldi tulajdonú vállalkozásokban fejti ki hatását, vagy ha nem, akkor egyéni érdekek mozgatják.

Ezért fontos a hárommilliós tartalékot jelentő munkaerőbázis foglalkoztatása, és a belső szellemi kapacitás szervezett kihasználása. Stratégiai jelentőségű a megfelelő kereskedelmi kapcsolatok kialakítása és intézményesítése, valamint az innováció és a fejlesztés minden szintet átfogó koordinációja.

 

d)   A privatizáció kezdetét kaotikus állapotok jellemezték. Ebben az időszakban a termelés rendkívül alacsony szintre esett vissza, jórészt azért, mert az ország gazdasági tevékenységének irányítói abban voltak érdekeltek, hogy a hatáskörükbe tartozó létesítmény minél alacsonyabb áron megszerezhető legyen. Az ország működésének finanszírozásában a privatizáció jelentős szerepet kapott, így a jellemző szempont a kormány oldaláról az elérhető privatizációs bevétel volt. Nem készült olyan privatizációs stratégia, amely az egyes létesítmények állami irányítás alatt történő működtetésének szempontjait összevetette volna a privatizációs bevételből származó közvetlen előnyökkel. Ennek következtében alakult ki az a helyzet, hogy az állam tulajdonában nincsenek olyan termelőeszközök, amelyek lehetővé tennék számára a gazdasági folyamatok alakulásába való közvetett beavatkozást, illetve egyes stratégiainak számító ágazatok indirekt irányítását. Különösen érzékeny veszteség a nemzeti erőforrások jelentős részének elvesztése.

 

Olyan nagyságú tőketulajdon megszerzésére, mely lehetőséget nyújtana egyes fontos ágazatok közvetett irányítására, nincs lehetőség.

Az állami, közösségi tulajdonban működtetett termelőeszközök részarányának növelése mégis stratégiai célkitűzés, a gazdaság építésének jelen szakaszában azzal a céllal, hogy az államnak alapvető befolyása legyen a munkahelyek számának alakulására. A későbbiek során a mennyiségi szempontokat fel kell váltania a minőségi szempontoknak, és meg kell határozni azokat a stratégiai ágazatokat, amelyekben az állam jelentős tulajdonhányadot kíván kialakítani a közvetett beavatkozás lehetőségének érdekében.

A nemzeti vagyon mindenek felett álló védelme a mindenkori kormány kötelessége. Nem csak azért felel, hogy nem növekedhet a külföldi tulajdonba kerülő vagyonrész, hanem azért is, hogy a külföldi tulajdonban lévő, külföldiek rendelkezése alatt álló vagyonhányad csökkenjen. Fokozottan vonatkozik ez az alapvető nemzeti erőforrásokra.

Stratégiai célkitűzés: az állami részarány növelése a termelőeszközök tulajdonszerkezetében, később stratégiai ágazatok kialakítása és tőkekoncentráció a stratégiai ágazatokban, a kormány anyagi lehetőségeinek függvényében.

 

e)   A magyar fizetőeszköz régen cserére érett, ám erre többek között a monetáris unióba való belépés szándéka miatt nem került sor. Míg korábban a szigorú belépési feltételek akadályozták meg Magyarország belépését, addig mostanra kétségessé váltak a belépéstől remélt előnyök, és új szempontok is felmerültek. A közös pénz nem csak előnyöket, kockázatokat is hordoz. Ha egy közös valutát használó ország valamilyen ok miatt elhagyni kényszerül az euró zónát olyan helyzetbe kerülhet, amelyből csak nagy nehézségek és jelentős ráfordítások árán képes kiszabadulni.

 

Magyarország mai állapotának figyelembe vételével hasznosabb és reálisabb célkitűzés a pénzreform, mint az euró zónába való belépés terve. Görögország, mint a monetáris unió tagja - ha kiesik az euro zónából - extrém helyzetbe kerülhet. Beláthatatlan, hogy saját fizetőeszközét mennyi idő alatt képes visszaállítani, és milyen további károkat szenved el a görög gazdaság addig. Ezért Magyarországnak fontos, hogy legyen saját fizetőeszköze, még akkor is, ha az ki van téve a nemzetközi pénzpiacok hatásainak. A világgazdasági válság az euro létét veszélyezteti, vezető szakértők latolgatják, hogy marad-e, vagy megszűnik. Ha marad, és továbbra is produkálja az eddig nyújtott előnyöket az unió számára, Magyarországon akkor is párhuzamos fizetőeszközként a nemzeti valuta mellett célszerű bevezetni. Ilyenre volt példa az egykori Jugoszláviában, később Montenegróban, ahol a jugoszláv dinár mellet a német márka is hivatalos fizetőeszköz volt.

 

f)     A lakosság gazdasági szerepvállalására a jövedelmeket terhelő elvonás alapvető hatással van. Mélyebb elemzés nélkül ez lehet az egyik oka annak, hogy Magyarországon a munkaképes korú lakosság hatmillió fő, míg a foglalkoztatottak száma hárommillió. Amíg a munkajövedelmek és a tőkejövedelmek nagyságrendje összehasonlítható, addig a munkajövedelmeket terhelő elvonás aránytalanul magas a tőkejövedelmek adóihoz képest. Ebből következik, hogy sem a tőkejövedelemből származó bevétel, sem a munkajövedelemből származó bevétel nem arányos a ráfordítással. A tőke jelentősen túlértékelt, ezért viszonylag alacsony gazdasági hatékonyság mellett is profitál, miközben az állam jelentős bevételtől esik el. A munka alulértékelt, a feladathoz tartozó ráfordítás nincs megfizetve (viszont a foglalkoztató költsége magas) ezért a dolgozó nem érdekelt a teljesítményben, gyakran a munka elvégzésében sem.

 

A tőkejavak birtokosát érdekeltté kell tenni a foglalkoztatásban. A termelőeszközök értéke után olyan adó jellegű elvonást kell alkalmazni, amely fordítottan arányos az élőmunka ráfordítás mértékével.

Rendezni kell a munkajövedelmek és tőkejövedelmek piaci és társadalmi értékének arányát, viszonyát a gazdasági folyamatokban. A tőkejövedelmeknek a közteherviselésben legalább akkora szerepet kell kapniuk, mint a munkajövedelmeknek.

 

g)    Magyarország önálló, független európai állam, amely őrzi területi integritását és szuverenitását. Az Európai Uniós tagságot értéknek tekinti, eleget tesz vállalt kötelezettségeinek, de tisztában van azzal, hogy kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés csak olyan országok között jöhet létre, amelyek gazdasági (és politikai) ereje kiegyenlített.  Mit is jelent akkor egy ország szuverenitása? Egy ország akkor tekinthető szuverénnek, ha a számára kedvezőtlen gazdasági hatások előtt, mint egy zsilipet, le tudja zárni határait, a számára kedvező hatásokat viszont be tudja engedni az országába. Magyarország számára egyes Uniós szabályok kedvezőek, más szabályok kedvezőtlenek. A tőke szabad áramlása mást jelent Franciaország számára és megint mást Magyarország számára. Franciaországban az idegen tulajdonban működtetett termelő kapacitások aránya a nemzeti tulajdonhoz képest alacsony, Magyarországon hihetetlenül magas. Ezért Franciaország az alapvető termékek területén önellátó, Magyarország pedig végtelenül kiszolgáltatott. Franciaország dönthet Európai Uniós tagságáról, Magyarország pedig rá van szorulva a tagságra.

 

Magyarországnak törekednie kell arra, hogy méretei és gazdasági, politikai súlya ellenére hatékonyan képviselje az ország szuverenitását az Európai Unióban. Annak érdekében, hogy ez eredményes legyen jelentős többlet teljesítményt kell produkálnia az államadósság csökkentéséért. Később a teljesítményen nem lazítva a felszabaduló forrásokat a gazdaság intenzív fejlesztésére kell fordítani, melybe beletartozik az élőmunka értékének (bér) fejlesztése is. Ettől romlik az idegen tőke beáramlása, a fejlesztéseknek tehát ezeket ki kell váltania, viszont ezzel párhuzamosan nő a szuverenitásunk, csökken a kiszolgáltatottságunk, és nő a lehetőség a magyar tőkeexportra.

Ezek a hosszú távú gazdasági célkitűzések. Az eszköz pedig: A nemzeti együttműködés magas szervezettségi szint mellet, a piaci verseny felemelése az egyének közötti szintről a közösségek közötti szintre, ezáltal a termelékenység nagy mértékű növelése.
A hazai termelésben elért termék-többlet értékesítésének folyamatában maximálisan ki kell használni az Uniós tagság nyújtotta lehetőségeket.

 

h)   Magyarország már került olyan helyzetbe, hogy külföldről érkező alapvető termék (földgáz) szállításának kimaradása miatt tartalékainak felhasználásával biztosította az ellátást. Az okokat a külföldi partnerek belátható időn belül elhárították, de az eset arra késztette a magyar szakembereket, hogy jelentős mértékben növeljék a tartalék kapacitásokat.
Tisztában kell lenni azzal, hogy az ország nem csak az energiahordozók tekintetében, hanem az alapvető élelmiszereket, elemi létszükségleti cikkeket illetően sem önellátó, sőt számot tevő készletekkel, tartalékokkal sem rendelkezik. A külföldi szállítások elmaradása a létminimumhoz szükséges alapvető cikkek hiányát, többek között kritikus élelmiszerhiányt okozna.

A világgazdasági válság tapasztalatait leszűrve a nemzeti stratégia részévé kell tenni egy gazdasági vészhelyzetre vonatkozó programot, melynek kizárólagos célja a szociális biztonság fenntartása súlyos válság esetén. Ez a program más országos szintet érintő vészhelyzetben is alkalmazható, pl. hadigazdálkodás, természeti katasztrófa, stb.

 

http://gyorsposta.blog.hu/2012/02/03/az_alternativ_kormany_programja_ii_fejezet_b_pont

 

Szerző: Leslie Frank  2012.02.03. 10:27 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorsposta.blog.hu/api/trackback/id/tr424057758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.