B.      Társadalmi stratégia

 

a)    A rendszerváltás alapvetően változtatta meg a társadalom szerkezetét. Az előző rendszer az egyént háttérbe szorította a közösséggel szemben, így az egyén boldogulása alapvetően a közösséghez való viszonyától, a közösségben betöltött szerepétől függött. A termelőeszközök társadalmi, közösségi tulajdonban voltak, a munkaerő értékét is inkább a csoportteljesítmény határozta meg, mint az egyéni képességek. A magas színvonalú együttműködés kedvezően hatott az élőmunka minőségére, de kedvezőtlenül befolyásolta a termelőeszközök fejlesztését, mert ezek jelentősége háttérbe szorult a munka személyi feltételeivel szemben (A szocializmusban a legfőbb érték az ember.). Ezért a szocialista országok fejlettsége, műszaki színvonala behozhatatlanul lemaradt a nyugati gazdaságtól, miközben Magyarország rendelkezett a térség legjobban képzett, legnagyobb tudású szakmunkásaival.
Ugyanakkor a rendszer megfosztotta az egyént a kiugrás, a kiemelkedés lehetőségétől. Ez tekinthető az egyéni szabadságjogok legdurvább korlátozásának, a rendszerváltás egyik fő kiváltó okának.
A piacgazdaság viszont szembeállítja egymással a társadalom szereplőit, mert alapja a verseny, mércéje pedig az érdekérvényesítő képesség. Ez jótékony hatással van az eszközök fejlesztésére, hiszen az egyén esélyeit javítja, ha jobb eszközökkel rendelkezik, mint versenytársai, de akadályozza az együttműködést, a közösség kialakulását, mert az egyén érdekérvényesítő képessége csak egy másik szereplőhöz viszonyítva értelmezhető, és ha az egyiké nőtt, akkor a másiké szükségszerűen romlott, így bármilyen csoport jön létre, azon belül kikerülhetetlenül ellenérdekeltség van. A piacgazdaságban is működő munkamegosztás azért működik, mert hosszabb, rövidebb távú közös célokkal ez a viszony moderálható, de ebben a gazdasági rendszerben fel nem oldható.

 

Magyarország gazdasági teljesítményének olyan arányban kellene növekednie, (körülbelül kétszeresére) mely a legtöbb szakember számára kívül esik a realitások határán. Ez kötött társadalmi keretek között igaz is. Kizárólag olyan társadalmi környezetben érhető el, amely képes ötvözni az együttműködés hatékonyságát a versenyből származó előnyökkel.

A meglévő adottságokra építve olyan környezetet kell teremteni, mely kedvez a közösségek kialakulásának. E szempontból a helyi, települési önkormányzatokat kell meglévő adottságoknak tekinteni, mert szerepük, feladataik és hatáskörük jelentős módosításával ők lehetnek az új közösségek letéteményesei. Az önkormányzati rendszer szerkezetét úgy kell módosítani, hogy alapelemei jól átlátható, megfelelő méretű (néhány ezer fős) lakóközösségek legyenek, melyek képviselői egyebek mellet a közösségi létformáért, tagjainak boldogulásáért, életkörülményeinek alakulásáért is felelősséget vállalnak. A rendelkezésre álló munkaerő kapacitások maximális kihasználásában, a teljes foglalkoztatottság kialakításában az önkormányzatoknak fontos szerep jut, mivel ez az intézmény alkalmas arra, hogy részletekbe menően figyelemmel kísérhesse az állampolgárok életét, szociális helyzetét, rászorultságukat, részvételüket a gazdasági folyamatokban, szerepvállalásukat a közteherviselésben.

A piacgazdaság lényegét jelentő verseny nélkülözhetetlen a gazdaság folyamatos fejlődése szempontjából, ugyanakkor a társadalom nem kívánt rétegződését, és egyes rétegek elszegényedését okozza. Az új önkormányzati és államigazgatási modell fontos feladata lesz, hogy a versenyt az egyének közötti szintről a közösségek közötti szintre emelje.

 

b)   Az államigazgatási rendszer működése, hasonlóan a többi nagy ellátórendszeréhez, akadozik. Sok a párhuzamosság az állami szervek és az önkormányzatok feladatai között, a feladatok leosztása mögött gyakran nincs koncepció, sok esetben az egyetlen cél a költségek áthárítása, ezért a leosztott feladatok és a források között nincs arányosság. Ennek rendszerint az önkormányzatok a vesztesei, bevételei nem fedezik a működésüket, az állam által leosztott feladatok végrehajtásához pedig nem kapják meg a szükséges forrásokat. Ezért sokan eladósodnak, csőd közeli helyzetbe kerülnek, működésképtelenné válnak, csődbe mennek.
Ebben az állapotban az államigazgatási rendszer, a közigazgatás, és az önkormányzat nem képes hatékonyan betölteni társadalmi szerepét. Struktúrák és folyamatok keverednek, az önkormányzatiságnak nincs tudatosan kialakított szerkezete, a magasabb szinten álló önkormányzatok nem integrációi az alacsonyabb szintű önkormányzatoknak, hanem mesterségesen generált, részben föléjük helyezett hivatal, gyakran összemosódó hatáskörökkel, más esetekben megfelelő hatáskörök nélkül.

 

Egy ország működése szempontjából rendkívül fontos, hogy a társadalmi struktúra világos és átlátható legyen. Ennek a társadalom építő elemeiből kell kiindulnia, egyén - család - helyi közösségek - intézményesített közösségek (helyi önkormányzatok) - közösségek szövetségei (megyei és regionális szinten) - szövetségek szövetségei (országos szinten, mely egyebek mellett alkalmas az alsóház szerepének betöltésére is. Így a demokrácia erős támasztékot kaphat, mert az ország irányításában a politikai alapú képviselet mellett megjelenik a területi, térségi alapú érdekképviselet is).

A társadalom szerkezetének tudatos átformálása fontos stratégiai célkitűzés, mely csak akkor hajtható végre, ha valamennyi politikai erő elkötelezett mellette. Az államigazgatás szerkezetének pedig az új társadalmi struktúrát kell szolgálnia és nem fordítva!

c)    Magyarország 1989-ben a demokráciát választotta. A rendszerváltást követően, a történelmi hagyományokkal rendelkező demokratikus államok berendezkedését és tapasztalatait figyelembe véve kialakította a demokratikus intézményrendszerét, mely, bár nem volt tökéletes, megfelelt az európai normáknak és egészen a legutóbbi időkig kielégítően működött. Mára kiderült, ha egy kormánnyal szemben csökken a bizalom, akkor kevés, ha az ország működése demokratikus, az intézményrendszernek és a jogi környezetnek olyannak kell lennie, hogy az kizárja a demokrácia szabályaitól való eltérés lehetőségét. Ennek a követelménynek Magyarország nem felel meg.

 

A demokratikus intézményrendszer valamint a jogi környezet felülvizsgálata és a követelményeknek megfelelő módosítása nagyságrendjét tekintve nem, de jelentőségét tekintve stratégiai feladat. Ezt alátámasztja, hogy a rendszert érintő minden módosítás csak kétharmados többséggel történhet, ami ugyan mindig szükséges, de nem mindig elégséges feltétel.

A magyar demokrácia állapotának átvizsgálását követően a szükséges módosításokat széles körű társadalmi egyeztetés után, nemzeti konszenzus alapján lehet elvégezni. Ennek során figyelembe kell venni, hogy a társadalom részéről igény van a közakarat fokozottabb érvényesítésének lehetőségére, a népszavazás indokolatlan korlátainak megszüntetésére.

 

d)   A közakarat érvényesülésének területén kezdetektől fogva voltak problémák. Ez nem véletlen, a politika természetéből adódik. Belátható ugyanis, hogy politikai csoport olyan személyekből jöhet létre, akik valamilyen szempontból az általános véleménytől eltérő álláspontot fogalmaznak meg. Ezáltal magukat megkülönböztetik, tehát egyes szándékaik különböznek a többségi szándéktól, érdekeik gyakran nem esnek egybe a többségi érdekkel. Céljuk, hogy minél nagyobb részben ők határozzák meg, mi történjen a társadalomban, és ez a közakarat érvényesülése ellen hat. Jellemző esete volt ennek a rendszerváltás időszakában a köztársasági elnök választásáról szóló népszavazás. Mivel egyetlen párt sem volt érdekelt a helyes kérdés feltevésében, ezért a kérdés így szólt:
Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
Ahelyett, hogy így szólt volna:
A köztársasági elnök megválasztása általános választás, illetve népszavazás útján történjen?
Az eredmény ismert, sor került egy-két olyan köztársasági elnök megválasztására, akik népszavazás útján sohasem nyerték volna el címüket.
A politikai szereplők, függetlenül attól, hogy melyik párt volt hatalmon, több alkalommal korlátozták a népakarat érvényesülésének lehetőségét. Egyes esetekben ez indokolható, más esetekben hatalmi, pártpolitikai szempontok érvényesültek.
Az aktuális állapotot a közakarat túlkorlátozása jellemzi.

 

A közakarat érvényesítésének lehetősége a demokratikus intézményrendszer legfontosabb eleme. Jogszabályi korlátozása mellet gyakorlását akadályozza a mai eljárás bonyolultsága, költségessége is.

Ezzel szemben a társadalom jogos követelése, hogy a lakosság minél nagyobb mértékben vehessen részt a közélet alakításában, sorsának irányításában. Ennek érdekében felül kell vizsgálni a népszavazási kezdeményezéseket korlátozó jogszabályokat. Ki kell fejleszteni a közakarat érvényesítésének egyszerű, olcsó lehetőségeit, legyenek például elektronikus szavazófülkék (ujjlenyomat azonosítóval), valamint a hozzájuk tartozó biztonsági rendszerrel, melyek gyakorlatilag minimális költséggel biztosíthatják a lakosság közvetlen állásfoglalásának lehetőségét, bármilyen ügyben, szinte tetszőleges gyakorisággal.

A parlamenti demokrácia tökéletlenségére hívta fel a figyelmet a jelenlegi, kétharmadot meghaladó kormánytöbbség. A demokrácia védelmében szükség van olyan törvényekre, melyek előkészítése ugyan a parlament feladatai közé tartozik, de csak népszavazás egyetértő eredménye esetén léptethető hatályba. A mai helyzetből kiindulva olyan lehetőségre is szükség van, mely szerint a közakarat egyértelmű kifejezésével megszüntethető egyes törvények módosításának minősített többséghez való rögzítése.

E stratégiai célkitűzés még további lehetőségek hordozója.

 

e)   A népképviseleti rendszer a demokrácia megvalósulásának fontos része. A parlamenti képviselők megválasztásának folyamatait lényegében az előző rendszertől örökölte az ország. Ez abból a feltételezésből indul ki, hogy a választók nem hozhatnak hibás döntést, ezért nincs is mód arra, hogy a cikluson belül megváltoztassák álláspontjukat.
Ezzel szemben a választóknak gyakran nincs módjuk megismerni a képviselőjelölteket, sokszor szavaznak az ajánló pártba vetett bizalmuk alapján, vagy támpont nélkül, és csak később derül ki, hogy a megválasztott képviselő alkalmatlan a feladat ellátására. Ennél jelentősebb probléma, hogy a megválasztott képviselők cselekvési szabadsága a ciklus végéig olyan mértékben kiszélesedik, amellyel élve hatalmas anyagi, erkölcsi károkat okozhatnak, választóik akaratával ellentétesen szélsőséges nézeteket képviselhetnek, vagy passzivitásukkal teret engedhetnek olyan folyamatoknak, mely választási körzetük, esetleg az egész ország érdekeivel ellentétesek.
Hasonló a helyzet az önkormányzati képviselők és a polgármesterek megválasztásának területén is.
Ezzel szemben azt is figyelembe kell venni, hogy a képviselők munkája megkövetel egyfajta biztonságot, függetlenséget, szabad mozgásteret. Nem lehet őket annak kitenni, hogy nézetük, álláspontjuk vagy az általuk képviselt érdekek miatt alaptalan támadások érhessék, munkájukat, egzisztenciájukat veszélyeztessék. Ugyancsak nem lehet kitenni a kormányt annak, hogy parlamenti támogatottsága a ciklus alatt indokolatlanul nagy mértékben megváltozzon, tevékenységét szemben álló párt, vagy más politikai, társadalmi erő politikai szándékkal ellehetetlenítse.

 

A mérleg egyik serpenyőjében az áll, hogy a képviselők visszahívhatóságának intézményét más államok mintájára Magyarországon is be kell vezetni, mind a parlamenti, mind az önkormányzati képviselők, polgármesterek esetében. A másik serpenyőben az áll, hogy mindehhez olyan protokollt kell rendelni, amely nem teszi lehetővé, a visszahívás folyamatainak hat hónapnál korábban történő lezárását, megakadályozza az eljárás indokolatlan megindítását, meggátolja, hogy egy képviselő munkáját ellentétes pártérdekből akadályozni lehessen, és súlyos következményeket rendel a megalapozatlanul indított eljárások kezdeményezéséhez.
Arra is lehetőséget kell nyitni, hogy hasonló garanciális elemek mellett mód legyen a képviselő tevékenységének felfüggesztésére.

A szélsőséges nézetek képviselete egyrészt rendkívüli veszélyt jelent a társadalomra, másrészt az ellene való fellépés demokratikus alapjogokkal kapcsolatos aggályokat vet fel. Az azonban megengedhetetlen, hogy súlyosan szélsőséges nézeteket hangoztató, törvény és közösségellenes tevékenységet végző személyeket mentelmi jog védjen, szélsőséges szervezet a demokratikus jogokra való hivatkozással rendszeresen jelentős időkeretet kapjon a kereskedelmi és közmédiákban.

Kezdeményezni kell egy olyan nemzetközi intézmény létrejöttét, amely hivatott és jogosult annak megállapítására, hogy egy szervezet tevékenysége a világ demokratikus felfogásával összeegyeztethetetlen, melynek határozata alapján az eljárást kezdeményező nemzet a szervezetet betilthatja, parlamenti működését megtagadhatja. Emellett lehetővé kell tenni, hogy népszavazás minősített többségével felhatalmazva a szélsőséges cselekmények a parlamenten belül és kívül is szigorúbban szankcionálhatók legyenek.

A stratégiai célkitűzés tehát a társadalom védelme a hatalmi pozícióban megjelenő alkalmatlansággal, rossz szándékkal és a szélsőségekkel szemben.

A társadalmi szerkezet átalakításának időszakában az ország természetesen eleget tesz a korábban vállalt kötelezettségeinek, betartja a megkötött nemzetközi egyezményeket, szövetségeseivel kialakított viszonyában biztosítja a folytonosságot és a folyamatosságot.

http://gyorsposta.blog.hu/2012/02/03/az_alternativ_kormany_programja_ii_fejezet_c_pont

 

Szerző: Leslie Frank  2012.02.03. 11:11 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorsposta.blog.hu/api/trackback/id/tr654058852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.