3.       Egészségbiztosítási rendszer

 

a)    Az egészségbiztosítás szerkezete, szervezete és felépítése a rendszerváltás előtti időszakban alakult ki, és ennek sajátosságai ma is magán hordozza. Közben változtak a termelési viszonyok, változott a termelőeszközök tulajdonszerkezete, de a biztosítási rendszer átalakítása az egészségügyi ellátórendszeréhez hasonlóan elmaradt, a bekövetkezett változások inkább rontották, mint javították működését.

 

Az egészségbiztosítás útján elérni kívánt célokat újra kell fogalmazni és ki kell alakítani az azok elérésére alkalmas folyamatokat. Értelemszerűen meg kell újítani az egészségbiztosítás intézményrendszerét is. Súlyos szakmai hiba volna az új rendszer folyamatait a jelenleg meglévő szervezeti struktúra figyelembevételével kialakítani.

 

b)   Az egészségbiztosítási rendszer az egészségügyi ellátórendszernek van alárendelve. Elvben egyetlen célja hogy biztosítsa a felmerült költségek fedezetét, ám jelenlegi állapotában erre nem képes. Az előző időszakban többször történt kísérlet arra, hogy a hiányzó fedezetet a magántőke bevonásával teremtsék elő, de ezek rendre kudarcot vallottak. Az egészségbiztosítók piaci alapú működését a közvetlen anyagi érdekeltség határozná meg, így a hátrányos szociális helyzetben élők, a lakosság jelentős része ebből kiszorulna.

 

Az egészségügyi rendszer működésének költségeit alapvetően állami forrásokból, konkrétan: elkülönített egészségbiztosítási alapból kell finanszírozni, mert ez garantálja a szolgáltatásokhoz való, vagyoni helyzettől független hozzáférés biztonságát. A beruházási és fejlesztési költségek fedezete tekintetében a magántőke bevonása megengedett, sőt kívánatos. Ehhez viszont olyan háttér szükséges, amely lehetővé teszi, hogy az egészségügyi intézmények működése során nyereség képződjön, de ezzel nem növeli az ellátás költségvetési hátterének kiadásait, és nem nehezíti a szolgáltatások igénybevételét.

 

c)    Az egészségügyi járulék bérhez viszonyított aránya viszonylag magas és függ a bérek nagyságától. Ez a munkáltatókat arra ösztönzi, hogy a legális jövedelmeket alacsony szinten tartsa, és illegális módon egészítse ki a munkavállalók számára elfogadható mértékig.

 

A járulékok összegének meghatározása, a bevallás és beszedés folyamatainak kialakítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a járulékok befizetői jellemzően a munkaadók, és a változásokat követően az önkormányzatok lehetnek. A munkaadók terhei indokolatlanul nem növekedhetnek, más befizetőkre nézve pedig ez a kötelezettség nem járhat aránytalan megterheléssel. Annak érdekében, hogy a járulékfizetési kötelezettség ne befolyásolja a legálisan biztosított jövedelmek nagyságát, a járulékok összege fajtánként egységes lesz, és nem függ a kereset nagyságától.

 

d)   A jelenlegi gyakorlatból eredő súlyos veszteségforrás hogy az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezettek gyakran nem tesznek eleget befizetési kötelezettségüknek.

 

A járulékbeszedés szabályainak szükséges módosításai között jelentős szerepet kell kapnia annak a szempontnak, hogy a befizetésre kötelezettek ne halmozhassanak fel tartozásokat.

 

e)   A biztosítási viszonyhoz fűződő ellátási jogosultság az elmúlt időszakban gyakran változott. Nincsenek egységes szempontok arra nézve, hogy mely szolgáltatások tartozzanak a biztosító által térített tevékenységek körébe, és milyen mértékű legyen a térítés. Nem egyértelműen rendezett a magánpraxisban, magántulajdonú egészségügyi szolgáltató által nyújtott ellátás térítésének kérdése sem.

 

A biztosítási rendszeren belül ketté kell választani, az ellátási formától, a tulajdonszerkezettől függetlenné kell tenni az alapellátás költségeinek fedezését és a járulékos költségek finanszírozását. Ennek működéséről a kialakításra kerülő új egészségügyi ellátórendszer folyamatainak kell gondoskodni.

 

f)     Az egészségügyi ellátás ma már jelentősen eltérő szinteken teljesíthető elégséges módon. A biztosító rendszer szempontjából azonban nagy különbségek mutatkozhatnak ezek költségeit illetően. Ugyancsak érinti az egészségbiztosítás kereteit a beavatkozások indokoltsága, célja is, ami felveti a hozzáférés biztosításának indokoltságát, a lehetőségek anyagi konzekvenciáit.

 

Az egészségügyi ellátás alap- és járulékos költségeinek szétválasztása mintegy feltételezi a biztosítási rendszer duális felépítését. Az alapellátáshoz való általános és korlátlan jogosultságot, melyet az állami egészségbiztosítási rendszerben való részvétel biztosít, és a járulékos költségek fedezetének biztosítására szolgáló kiegészítő biztosítást, melyet társadalmi vagy piaci szerveződésű intézmények kezelhetnek.

 

g)    A felsorolt hiányosságok és az általuk generált elvégzendő feladatok, szükséges intézkedések listája távolról sem teljes. Arra azonban alkalmas, hogy rámutasson: a rendszert jellemző problémák annyira szerteágazók, számuk és jelentőségük akkora, hogy azok a jelenleg működő rendszer keretei között nem kezelhetők. Ezért a megállapítások alapján levont következtetésekre nem mint elvégzendő feladatokra kell tekinteni, hanem mint egy alapjaitól felépítendő új rendszerrel szemben támasztott követelményekre. 

http://gyorsposta.blog.hu/2012/02/03/az_alternativ_kormany_programja_vii_fejezet_c_pont

Szerző: Leslie Frank  2012.02.03. 12:05 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorsposta.blog.hu/api/trackback/id/tr584058977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.