IV.

Oktatáspolitika

A modern, XXI. századi állam alapjait az önkormányzatok szerepének és feladatainak alapvető módosításával lehet megteremteni, de folyamatosságának biztosításához az oktatási rendszer átalakítása elengedhetetlen. Három terület szabályozását kell olyan módon megoldani, hogy az hosszú időre biztosítsa a rendszer stabilitását.

-          a képzések szintje, struktúrája

-          az oktatás finanszírozása

-          a tananyag tartalma és a követelmények

A változások alapvetően átrendezik az oktatás környezetében dolgozó pedagógusok és más iskolai alkalmazottak jövedelmi viszonyait, társadalmi szerepét, értékelését.

A.      A képzések szintje, struktúrája

Az Alternatív Kormány a rendszert közismereti oktatásra és szakmai képzésre bontja. A közismereti oktatás megvalósítását két szinten, a szakmai képzést három szinten tervezi.

Az új szerkezetben az alapfokú (általános iskolai) oktatás időtartamát a kormány 2 évvel megnöveli és egy alapszintű szakmai képzéssel egészíti ki. Ezzel összefüggésben a tankötelezettség 16 éves korig, az általános iskola folyamatos elvégzését feltételezve annak befejezéséig tart. Az általános iskolai oktatás és képzés a 16. életévüket betöltött állampolgárok számára is alanyi jog, annak költségei a tanulót nem terhelik. A kormány arra törekszik, hogy az általános iskola első öt osztályát a tanulók saját lakóhelyükön, helyben végezzék, és ahol erre lehetőség van, legyen módjuk helyben folytatni. Ahol a lakosság létszáma az általános iskola felső tagozatának gazdaságos működtetését nem teszi lehetővé, ott gondoskodni kell a tanulók szállításáról, vagy ingyenes utaztatásukról.

A középfokú oktatás 4 éves időtartamban történik, a tevékenységet végző intézmény megnevezése „gimnázium”. A végzettséget „érettségi bizonyítvány” igazolja. (A kétszintű érettségi rendszerét az Alternatív kormány nem támogatja.) A későbbiek során a preferált tananyag összetétel szerint az oktatás két területre, humán gimnáziumra és reálgimnáziumra választható szét, a társadalom igényeinek és a kor követelményeinek megfelelően.

A középszintű szakmai képzés épülhet a megszerzett alapszakmai végzettségre, de lehet ettől eltérő is. Ennek függvényében időtartama kettő, vagy három év lehet. A középszintű szakmai képzettséget „középszintű képesítő oklevél” igazolja.

A középfokú végzettség és a középszintű szakmai képzettség megszerzése az állampolgárok számára alanyi jog, mindkettő elvégezhető tetszőleges sorrendben, ennek költségei – a tanulmányok folyamatos teljesítését feltételezve – nem terheli. Évismétlés esetén a költségek egy része a tanulót terhelik.

A képzési rendszer legfelső szintje szakmai képzés. Történhet egyetemeken, főiskolákon és felsőszintű szakképző intézetekben törvény által meghatározott időtartamban és módon. Az egyetemi és főiskolai tanulmányok elvégzését egyetemi diploma és főiskolai oklevél igazolja, a végzettség minősítése „felsőfokú” a szakmai képzettség minősítése „felső szintű”. A doktori és tudományos fokozatok megszerzésének módja és értelmezése alapvetően nem változik. A felső szintű szakképző intézményekben befejezett tanulmányok minősítése: „középfokú végzettség” és „felső szintű” szakmai képzettség.

Ezek tisztázása hozzájárul az oktatási rendszer hosszan tartó stabilitásához.

B.      Az oktatás finanszírozása

Az Alternatív Kormány az oktatási rendszer költségeinek érvényesítését, elosztását alapvetően kívánja megváltoztatni. Kijelenti, hogy „ingyenes” oktatás nem létezik, a kérdés csak az lehet, ki állapítja meg, mennyire indokoltak és kit terhelnek annak költségei.

 Az oktatás új rendszerében az iskolák saját hatáskörben állapítják meg a tandíjat, amely egy intézményen belül, évfolyamtól, szaktól, tagozattól, stb. függően eltérő is lehet. Ettől a kormány azonnali és jelentős változásokat vár; nagyon rövid idő alatt piaci viszonyok alakulnak ki a teljes oktatási vertikumban, szembesül az iskolák kínálata a lakosság keresletével, a munkaerő piaci állapotokkal. Ez befolyásolja a különböző célú képzések „árfolyamát”, a tandíjat, illetve az adott költségen a keresletet és a kínálatot, vagyis a képzés összetételét.

Ezeket a költségeket a kormány nem terheli közvetlenül a magyar családokra, a tanulókra, hanem megosztja az állam, az önkormányzatok és a tanulók között.

Az állami, önkormányzati hozzájárulás bázisa az adott oktatási szint adott évfolyam, azonos típusú oktatási-képzési szolgáltatásainak országos átlaga, köztük a költségek megosztásának arányát törvény szabályozza. Első ajánlás: a költségek 2/3-át az állam, 1/3-át az önkormányzatok viselik.

Az általános iskolai oktatás és képzés költségeinek nagyobbik részét az állam, kisebbik részét a tanuló lakóhelye szerint illetékes önkormányzat fedezi. Ebbe a tanuló 20 éves koráig az osztályismétlés költségei is beletartoznak. A kormány célja, hogy lehetőség szerint 20 éves kora előtt minden lakos rendelkezzen általános iskolai végbizonyítvánnyal és legalább egy alapszakmával. 20 évesnél idősebb általános iskolai tanuló költségeihez az állam nem járul hozzá, az önkormányzat pedig saját hatáskörében dönthet a hozzájárulás folyósításáról és annak mértékéről.

A középiskolai tanulmányok (a középfokú, illetve középszintű végzettség megszerzésének) költségeit – a tanulmányok folyamatos teljesítményét feltételezve – az állam és az önkormányzatok az előzőek szerint osztják meg, de az önkormányzati hányad támogatásnak minősül. Évismétlés esetén az állam a tandíj ráeső összegét köteles biztosítani, de az önkormányzati rész a tanulóra illetve családjára áthárítható. A tanév közben is csökkenthető, vagy teljes mértékben megvonható az önkormányzati támogatás, ha a tanuló a tanulmányi kötelezettségének nem a tőle elvárható mértékben tesz eleget, ha a társadalmi együttélés szabályait, az iskola rendjét súlyosan megsérti és ezért ellene fegyelmi eljárás indul. Kirívóan súlyos esetben a tanulónak az iskolával fennálló tanulói jogviszonya az iskola részéről egyoldalúan megszüntethető. Az önkormányzati támogatás mértékét érintő döntést olyan testület hozhat, melyben az iskolát képviselő pedagógusok mellett az önkormányzat egy vagy több képviselője is teljes joggal vesz részt.

A kormány célja ezzel a módosítással, hogy az oktatási intézmények számára olyan eszközöket biztosítson, amelyek alkalmasak a nevelési szempontok érvényesítésére, a fegyelmezetlenség, az iskolai erőszak visszaszorítására. Ez a változás további lehetőségeket rejt magában, így mód nyílhat arra, hogy az iskolán kívül elkövetett vétségek, normasértések nevelési szempontból helyes következményeket vonjanak maguk után. Az iskolák és az önkormányzatok szorosabb együttműködésével a nevelési eszközök köre kibővíthető, ilyen például a közösségi munka, vagy a szociális szolgálat. Ugyanakkor az önkormányzat képviselőit is magába foglaló fegyelmi bizottság jelentősége és tekintélye nagyságrendekkel nő a korábbi állapotokhoz képest.

A felsőoktatásban való részvétel költségeinek az államot terhelő hányada minden – tanulmányait folyamatosan teljesítő – hallgatót megillet. Az önkormányzati hozzájárulás biztosításáról, mértékéről viszont a testületek saját hatáskörükben döntenek azzal a korlátozással, hogy az oktatási hozzájárulás kerete másra nem fordítható.

Az évismétlés költségeit az állam nem téríti, az önkormányzat pedig nem köteles téríteni. Halasztás, tanulmányok felfüggesztésének idejére értelemszerűen nem adható térítés, de a tanulmányok folytatásával visszaáll a korábbi állapot.

Térítésre általános iskolai tanuló abban a tanévben jogosult utoljára, amelyikben 20. életévét betölti. Középiskolai oktatásban vagy képzésben a normatív hozzájárulás és a támogatás már nem folyósítható annak, aki a 24. életévét az előző tanévben betöltötte. Végül felsőfokú képzése során az a tanuló részesíthető költségtérítésben, aki felsőfokú vagy felsőszintű tanulmányainak megkezdésekor még nem töltötte be a 24. életévét, és a térítés addig folyósítható, míg tanulmányait – folyamatos teljesítés mellett–, a képzés jogszabályban rögzített feltételei szerint, a legrövidebb idő alatt befejezheti.

A szülőt, és a tanulót az általános és a középiskola tekintetében megilleti a szabad iskolaválasztás joga, az önkormányzattal nem köteles egyeztetni, de az önkormányzat köteles biztosítani ennek lehetőségét. A felsőfokú, felsőszintű képzésben való részvétel finanszírozásának feltételeiről az érintett és az önkormányzat közösen állapodnak meg.

Az oktatási intézmények tulajdonlásának kérdését az oktatási rendszer gyökeres átalakítása indifferenssé teszi, ezért Magyarországon bármely magánszemély, gazdasági, vagy társadalmi szervezet, önkormányzat alapíthat és működtethet iskolát, ha az képes megfelelni a törvényben rögzített követelményeknek, melyeket az állam rendszeresen köteles ellenőrizni.

Az oktatáshoz való hozzáférés jogát az állam minden állampolgár számára köteles biztosítani. Ennek keretében, azokon a lakott területeken, ahol más fenntartó nem működtet oktatási intézményt, az állam köteles – az indokolt lakossági igények szerint – a megfelelő iskolatípus működtetésére.

Működhetnek olyan oktatási intézmények is, amelyek költségeihez az állam nem járul hozzá, de ezek nem foglalkozhatnak az állampolgári jogon térítésre jogosult tanulók oktatásával, képzésével.

C.      A tananyag tartalma és a követelmények

Az Alternatív Kormány tiszteletben tartja a tanári szabadságot, ugyanakkor biztosítani kívánja a minőségi oktatást és az iskolák közötti átjárhatóságot. Ennek érdekében sem a bemeneti, sem a kimeneti szabályozást nem tartja elfogadhatónak: folyamati szabályozást vezet be. Mind a tanár, mind a tanuló teljesítménye akkor tekinthető elfogadhatónak, ha az adott szinten, az adott évfolyamon, a szakirány, tagozat stb. követelményeinek időarányos részét teljesítette.

Az évismétlést a tanítási folyamat fontos részének tekinti, nem engedhető meg, hogy felsőbb osztályba lépjen az a tanuló, aki nem rendelkezik az ott szükséges alapokkal, aki korábban felhalmozott hiányosságai miatt nem képes az adott szinten elvárt minimális teljesítményre.

Az integrált oktatás csak ott, és akkor alakítható ki, ahol az nem sérti az egészséges tanulók színvonalas oktatáshoz való jogát, valamint a csoportot tanító minden pedagógus rendelkezik a sérültek tanításához, képzéséhez szükséges felkészültséggel, végzettséggel.

Az oktatás és képzés szakmai tartalmát, követelményeit elsősorban az általános és középiskolák, szakképző intézmények területén kell felülvizsgálni.

A felsőoktatás környezetében egyes karok és szakok létének és működésének, valamint a képzésben résztvevők számának indokoltsága kérdőjelezhető meg.

D.      Az átalakítás hatásai

Az új finanszírozási rendszer piaci viszonyokat teremt az oktatás területén, ahol megrendelőként az állam, az önkormányzat és a tanuló egyformán megjelenik. Az oktatási intézmény szolgáltatóvá válik, fenntartója a bevételben, a nyereségben, épp ezért a minőségben és a teljesítményben lesz érdekelt. Különösebb beavatkozás nélkül elindul a pedagógus bérek felzárkózása a piaci szektor diplomás béreihez. Ez várhatóan a jelenlegi átlagos pedagógusbér kétszerese is lehet anélkül, hogy hirtelen és aránytalanul terhelné meg az államháztartást, a költségvetést. A kormány nem ismer más lehetőséget a pedagógus bérfeszültség tartós lezárására.

Ugyanakkor nőnek a pedagógusokkal szemben támasztott követelmények.

Javul az iskolák működésének hatékonysága, mivel közvetlenül érdekeltté válnak a gazdaságos működésben. Nem valószínűtlen feltételezés, hogy az átalakítás költségei magából a folyamatból kitermelődnek, de valószínű, hogy milliárdos nagyságrendű veszteségforrás szűnik meg.

 http://gyorsposta.blog.hu/2012/02/03/az_alternativ_kormany_programja_v_fejezet