Alternatív kormányprogram, avagy egy jól működő ország víziója.

Előszó

Az Alternatív Kormány felismerve a világgazdasági válság valódi okait és látva annak lehetséges következményeit, felelőssége teljes tudatában elkészítette programját, melynek célja a válság kezelése és leküzdése.  Ennek érdekében kész arra, hogy vállalja több – már hagyományosnak számító – meghatározó rendszer alapvető átalakítását. Vállalja az ezzel járó vitákat és konfliktusokat.

Ugyanakkor számít a társadalom támogatására, a magyar nép összefogására.

Az ország állapotát meghatározó, különböző területeken felmerülő problémák a jelen helyzetben nem egyformán súlyosak, ezért a kormányprogram az azokkal való foglalkozást nem egyforma, és nem is mindig arányos terjedelemben tárgyalja. Ez nem jelenti azt, hogy az Alternatív Kormány bármely terület problémáit elhanyagolná, vagy nem venne róla tudomást. Amiről ebben a programban nem esik szó, azt úgy kell érteni, hogy abban gyors változás nem szükséges, vagy más ok miatt nem várható. Az Alternatív Kormány a társadalom fejlődését nem a gazdasági növekedés mértékével, hanem a társadalmi jólét, a jövedelmek vásárlóértékének figyelembe vételével minősíti.

I.

Az Alternatív Kormány programját megalapozó tényezők és adottságok

A. Nemzetközi környezet

1.       Gazdasági összefüggések

A gazdasági világválság 2008-ban, az Egyesült Államokból indul, látszólag az amerikai bankszektor felelőtlen hitelpolitikája miatt.  Hatással van az európai bankrendszerre, és az amerikai gazdaság visszaesésén keresztül az egész világgazdaságot érinti. 2009-ben úgy tűnik, hogy a pénzvilág költségvetési pénzekkel történő megerősítése révén a közvetlen veszély elmúlt, de 2010-ben újult erővel jelenik meg, most már nem elsősorban az amerikai, hanem az európai piacokon. A problémát, a közvetlen kiváltó okra tekintettel adósságválságnak nevezzük.

Ez az elnevezés azonban téves, a válság kiváltó oka valójában nem a felelőtlen hitelpolitika, hanem az öncélú virtuális pénzügyi folyamatok elszabadulása mely rámutat egy eddig fel nem ismert közgazdasági anomáliára.

A közgazdaságtan alaptétele, hogy érték csak az élőmunka ráfordítás következményeképpen jön létre.  A gazdasági hatékonyság mutatója pedig az egységnyi ráfordított érték felhasználásával előállítható termelési érték, ami akkor nő, ha a ráfordított érték csökken. A gazdasági növekedés viszont a gazdasági hatékonyság függvénye, akkor nagyobb, ha jobb a gazdasági hatékonyság, ha kevesebb a ráfordított érték felhasználása, ami élőmunka megtakarítást, másképpen bérmegtakarítást jelent.  A bérmegtakarítás a vásárlóerőt, a fizetőképes keresletet csökkenti, gerjeszti a hitelfelvételt, ugyanakkor rontja a hitelképességet, a fizetési hajlandóságot. Ez a válság valódi oka, és ez a magyarázata annak, hogy a pénzügyi szektorban, a hitelfolyamatok területén jelent meg.

A gazdasági növekedés tehát nem alkalmas egy ország állapotának, teljesítményének mérésére, korábbi állapottal, vagy másokkal való összehasonlítására. Nem alkalmas, mégpedig azért, mert figyelmen kívül hagyja a szükségleteket, amelyek így csak közvetve mintegy másodlagosan jelennek meg az értékelésben. Ez a fogyasztói társadalom következménye; a gazdaság működésének feltétele a termelés, amely a jövedelem érdekében történik, nem a szükségletek kielégítése céljából. A hagyományos piacgazdaság tehát kivédhetetlenül magában hordozza a gazdasági válság lehetőségét.

Az Alternatív Kormány a válság ilyen összefüggéseiből indul ki és ez indokolja az ország érdekében tervezett egyes intézkedéseinek néhány társadalmi csoportra nézve előre láthatóan kedvezőtlen következményeit.

2.        Társadalmi környezet

A piacgazdaság működésének anomáliája hatással van a társadalom állapotára is.  A különböző rétegek nem egy időben és nem egyformán szembesülnek az életüket befolyásoló gazdasági hatásokkal, így csak azok következményeit észlelik, okait a gazdasági hatalom birtokosainak viselkedésében, törekvéseiben látják.

Erre vezethető vissza az évtizedek óta létező globalizációellenes szerveződés, amely mára a válság látszólagos okozói, a pénzvilág képviselői ellen fordult, (Foglaljuk el a Wall Streetet!) és mozgalmi formát öltött. Az egész világon érzékelhető a bankszektor ellenes hangulat, melyet gyakran a válsággal megbirkózni képtelen kormányok is táplálnak, saját felelősségük és tehetetlenségük elleplezése érdekében. Régi-új társadalmi igények merültek fel, amelyek szociális egyenlőséget, az elosztási rendszer átalakítását célozzák. Ezek a történelemből ismert szocialista (kommunista) típusú forradalmak csírái.

                Ugyanakkor az is zsákutca, ezt a közelmúlt történelme egyértelműen bizonyította.

A szocializmus szükségszerű bukását az érdekeltség hiánya okozta, ami a „szocialista” társadalomra jellemző tulajdonviszonyok legsúlyosabb következménye.

Stabil társadalmi és gazdasági szerkezet kialakításához tehát ezt a válságot okozó anomáliát kell feloldani. Létre kell hozni a két rendszer kombinációját, a teljes foglalkoztatottságot biztosító piacgazdaságot, a vállalkozás szabadságát garantáló tervgazdaságot.

Az Alternatív Kormány, programjának összeállításával erre vállalkozott.

B. Hazai viszonyok

1.       Történelmi előzmények

Hazánkban az elmúlt száz évben mindkét társadalmi berendezkedésre volt példa, Magyarországnak van tapasztalata mind az egyik, mind a másik működtetésében. Ez, és a válság valódi okának felismerése a legtöbb európai országgal szemben előnyt jelent, ugyanakkor Magyarország a válság által sokkal mélyebben érintett, mint a legtöbb uniós tagállam. Ezért ki kell használnunk tapasztalatainkat.

A második világháborút követően, rövid hatalmi bizonytalanság után, idegen befolyás hatására megkezdődött a társadalom átalakítása, szovjet mintára, részben a XIX. század közepéből, részben a XX. század elejéről származó ideológia alapján. A mai válság, és a kormányprogram szempontjából indifferens milyen nehézségeken keresztül, milyen forradalom után alakult ki az „élhető szocializmus”, ennek kezdete 1960-ra tehető, és kb. 1985-ig tartott.

Ezt a „hanyatló szocializmus” követte mely elvezetett a rendszerváltáshoz.

Húsz év telt el azóta, az ország egy újabb rendszerváltás előtt áll, és az elmúlt ötven év minden szakaszának a jövőre is hatást gyakorló jelentősége van.

2.       Társadalmi változások

A II. világháborút követően a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet nem volt mentes a kényszerintézkedésektől, a demokratikus értékrenddel össze nem egyezhető cselekményektől. Mindemellett jelentős társadalmi csoport állt az átmenet mellett. A társadalmi többség a folyamatok ellen nem fejtett ki jelentős ellenállást. Ez részben annak volt köszönhető, hogy az előző társadalmi berendezkedés sem volt demokratikus, részben pedig annak, hogy az ország még nem heverte ki a háború okozta megrázkódtatást.

Az idő múltával azonban megnőtt a társadalom függetlenség és demokrácia iránti igénye, ami nyílt fegyveres konfliktushoz vezetett. Ez az idegen beavatkozás eredményeképpen elbukott, de a társadalom jelzéseit nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni. A rendszer megszilárdítása után csökkent a közvetlen idegen befolyás, és demokratikus elemek jelentek meg az ország irányításában, mindennapi életében.

A társadalom stabilizálódott, elfogadta a kialakult helyzetet, jelentős módosításra nem volt igény. A „hanyatló szocializmus” időszakában viszont megindult a mozgás a teljes és korlátlan demokrácia irányába. Ez a törekvés vezetett a rendszerváltáshoz.  A társadalmi viszonyok megváltoztak, kiteljesedett a demokrácia, de a szabad választások nem hozták el a maradéktalan elégedettséget. A stabilitás lassan, de folyamatosan bomlott, elkezdődött a társadalmi csoportok vagyoni alapon történő újrarendeződése. 2010-re hatalmasra nyílt a szociális olló, és számottevő feszültség tapasztalható az ország tehetősebb valamint szegényebb lakói között.

Az Alternatív Kormány számol ezzel a társadalmi jelenséggel és programjával megkísérli visszafordítani a folyamatot.

3.       Gazdasági visszatekintés

A szocialista ideológia egyik legfőbb eleme a magántulajdon tagadása volt. A korai szocializmus gazdasági tevékenységét meghatározta az államosítás, melynek legnagyobb vesztesei azok voltak, akik a termelőeszközöket hatékonyan tudták volna üzemeltetni.  Ez, és a háború következményei gyengítették az ország gazdasági pozícióit, de a kiinduló állapot szintje olyan alacsony volt, hogy ahhoz képest jelentős gazdasági fejlődést lehetett felmutatni. Igaz, ennek érdekében komoly erőfeszítéseket tett az ország, a lakosság, Magyarországon ekkor nőtt a legnagyobb mértékben a nők foglalkoztatottsága. Megkezdődött a teljes foglalkoztatottság kialakítása. Ennek egyik fontos eszköze a téeszesítés volt, amely kezdetben jelentős társadalmi ellenállásba ütközött, de az „élhető szocializmus” időszakában már az agrárgazdaság elfogadott formája volt. És ennek a gazdaságpolitikai döntésnek a létjogosultságát az idő igazolta. Ha ugyanis megmarad a földosztás utáni állapot, lehetetlenné válik a mezőgazdaság gépesítése, a földek hozama nem fedezi az ország szükségleteit, végezetül sokan rákényszerülnek földjük eladására és visszaállt volna a nagybirtokosok és agrárproletárok korának állapota.

Így viszont a vidéki lakosság túlnyomó többségének foglalkoztatása meg volt oldva.

A másik tényező az volt, hogy a vállalatok, gazdasági tevékenységet végző intézmények éppúgy állami tulajdonban voltak, mint a közszféra intézményei, a hivatalok, az iskolák, az egészségügyi intézmények. Vagyis minden munkahely állami kézben volt, ezek számát a politikai igényekhez lehetett igazítani. Alkalmas volt még a szükséges munkahelyek számának szabályozására a sorkatonai szolgálat, mely előbb 3 év volt, majd 2 évre csökkent.

Bár vidékre is telepítettek munkahelyeket, az elsődleges cél, a városi lakosság foglalkoztatása maradéktalanul megoldhatóvá vált, sőt a munkaerőpiacon kereslettöbblet uralkodott.

A forradalom leverését követő konszolidáció a gazdasági folyamatokat is stabilizálta. A két világrend szemben állása rákényszerítette a szocialista országokat (melyek gyakorlatilag csak egymás között kereskedtek) saját erőforrásaik minél magasabb szinten történő kihasználására. Az érdekeltség hiánya és a relatív elszigeteltség technikai-technológiai lemaradást eredményezett, de még ez a színvonal is elegendő volt ahhoz, hogy az ország szükségleteit a foglalkoztatott lakosság fele, vagy annál kisebb létszám is képes legyen előállítani. A szocialista gazdasági rendszer – nem felismerve a gazdasági hatékonyság anomáliáját, de ráérezve arra – oly módon szilárdította meg a teljes foglalkoztatottságot, hogy jelentősen fellazította a munkafegyelmet. A jelenség nevet is kapott: gyáron belüli munkanélküliségnek nevezték.

Ezzel együtt a rendszer kielégítően működött, a szocializmus fénykorában, a hetvenes években az átlagfizetés vásárlóértéke több mint kétszerese volt a mainak, igaz, korlátozott választék mellett.

A ’80-as évek közepére eldőlt a kapitalista termelési viszonyok abszolút fölénye.

A szocialista minta ellensúlyaként megalkották a jóléti társadalom képét és fogalmát, ami a hatékonyság növelése ellen, tehát a bértömeg növelésének, a fogyasztás ösztönzésének így végső soron az esetleges válság elkerülésének irányába hatott.

A hanyatló szocializmus időszakában a magyar lakosság megfogalmazta azt az igényét, hogy részesedni akar a jóléti társadalom vívmányaiból. Ráadásul erre egyre több lehetősége volt, hiszen a világ nyitottabbá vált, de a gazdasági teljesítmény egyre jobban elmaradt az igényektől, a fogyasztástól. Megindult az eladósodás, a gazdaság leépülése, mely politikai válsághoz és a rendszerváltáshoz vezetett.

A rendszerváltást követően az ország gazdasági teljesítőképessége zuhanni kezdett.

Megszűnt a munkahelyek harmada, mely a téeszek felbomlásával elsősorban a vidéki lakosságot sújtotta. Saját erőforrásaink kihasználása drámaian alacsony volt, a termelőeszközök elavultak. Ahhoz, hogy a rendszerváltó kormány biztosítani tudja a lakosság ellátását a hazai erőforrások jelentős részét át kellett engedni a fejlett európai országokból érkező vállalkozóknak. Közreműködésükkel, és az ország adósság állományának növekedésével átmeneti fellendülés következett, de a gazdaság – részben a válság következtében – eddig soha nem látott szintre esett vissza.

Mára a kormány a hazai erőforrások töredékével számolhat, a statisztika tíz százalék körüli munkanélküliséget mutat ki, miközben a foglalkoztatottak aránya kevesebb, mint fele a munkaképes lakosságnak, a másik fele nem, vagy feketén dolgozik. A gazdasági teljesítmény alig több mint harmada a szocializmus fénykorában produkált teljesítménynek, az államadósság több, mint az éves nemzeti össztermék 80 százaléka. Ilyen állapotban érte az országot a világgazdasági válság második hulláma melyről a szakértők azt feltételezik, hogy hosszan elhúzódó vagy ciklikus lesz.

Ez a háttere, és kiindulópontja az Alternatív Kormány programjának. Nem keresi az előző kormányok felelősségét, nem hivatkozik másra. Ellenkezőleg: a szokatlanul hosszú és kitérőkel tarkított preambulum célja annak kinyilvánítása, hogy az ország helyzetének pontos ismeretében, felelősségét átérezve készítette el programját.

C. A program ideológiai alapjai

A fent tisztázott előzmények és körülmények eleve meghatározzák, hogy az Alternatív Kormány programjának új, eddig sehol sem alkalmazott megoldásokat kell felvonultatni.

Így a terv két legfontosabb eleme:

-          az állam és a közigazgatás liberális felépítése és az önkormányzatok paternalista jellege, valamint

-          a duális gazdasági modell

Az első arra a felismerésre épül, hogy a gondoskodó hatalom működésére és az egyéni szabadság érvényesítésére egyformán van jól érzékelhető társadalmi igény. Ez nem példa nélküli, jellemző az erős nemzeti összetartozást felmutató kisebb államokra.

A duális gazdasági modell pedig nem más, mint az I. fejezet A/2. pontjának utolsó bekezdésében megfogalmazott követelményt* megvalósítani képes konstrukció.

Olyan társadalmi-gazdasági rendszert kell kialakítani, amely stabilitásának alapja a terv- és a piacgazdaság, a magán- és a köztulajdon, a piaci viszonyok és a teljes foglalkoztatás egyensúlya.

(*„Létre kell hozni a két rendszer kombinációját, a teljes foglalkoztatottságot biztosító piacgazdaságot, a vállalkozás szabadságát garantáló tervgazdaságot.”)

http://gyorsposta.blog.hu/2012/02/03/az_alternativ_kormany_programja_ii_fejezet_a_pont